Lisy Writes

Ugyan a Facebookon pár hete már megosztottam a jó hírt, hogy sikerült lakást találnunk – sőt azóta már szerencsésen be is költöztünk és az Ausztrál Kis Otthon csinosításánál tartunk – mindenképpen szerettem volna írni az itteni albérlet keresés legnagyobb tanulságairól is. Ez következik most! J

1. Szupergyorsnak kell lenni

Az albérletkeresés során kétszer is előfordult, hogy elbambáskodtuk a jelentkezést. Vagyis reggel kinéztem a lakást és naivan azt gondoltam elég ha délután (miután H-el telefonon megbeszéljük ebédszünetben, hogy neki is tetszik-e stb.) hívom fel őket. Mondanom sem kell, hogy mindkét lakás elment, mire telefonáltam. Ebből tanulva, amikor a mostani lakásunk hirdetésébe belebotlottam délelőtt 11-kor azonnal lebeszéltem, hogy még aznap fél kettőkor meg is nézhessük a kérót (megint csak ebédszünetben 😀 ). A jelentkezési lapot még aznap este elküldük emailben, másnap pedig hívtak, hogy miénk a hely J

2. Kulcsszó az asszertivitás

Az előző posztban írtam arról, hogy milyen szigorú menete van az albérletkeresésnek Ausztráliában. Fontos, hogy betartsuk a szabályokat, de az egyik titok, hogy ne bólintsunk rá egyből mindenre, hanem kellő határozottsággal a saját érdekeinket is képviseljük. Vagyis, ha például egy adott lakás megtekintése szombatra van meghirdetve, de még csak szerda van, ne nyugodjunk bele a háromnapos várakozásba. Mindenképpen hangsúlyozzuk, hogy sürgős a dolog és bármikor ráérünk megnézni. Az eddigi tapsztalataink szerint tízből hétszer sikerrel jártunk és ezzel abszolút helyzeti előnybe kerültünk a többi lakáskeresővel szemben.

3. Minden tapasztalat hasznos

Egy igen rossz állapotban lévő lakás megnézése után könnyedén úgy érezhetjük, haszontalan volt a nap. De csak addig, amíg nem kezdünk el beszélgetni az ingatlanossal, akinek személyesen is elmodhatjuk, hogy mit keresünk (lásd. következő pont). Magunkról is mondhatunk pár szót – itt leginkább arra érdemes kitérni, amit a jelentkezés során néznek –, vagyis vannak-e megfelelő papírjaink, jövedelmünk és, hogy milyen referenciával rendelkezünk. Mi lakást keresünk, az ingatlanos jó bérlőt. Ha felismeri, hogy mi azok vagyunk még jobban nyitva tartja majd a szemét és könnyen lehet, hogy már másnap egy személyre szabott ajánlattal keres meg bennünket.

4. Légy tisztában azzal, hogy mit akarsz

Ez lehet elsőre egyértelműnek tűnik, de a keresés lázában könnyen irányt téveszthetünk. Ezért nagyon hasznos, ha van egy listánk (papíron vagy fejben) arról, hogy pontosan mit szeretnénk, mik azok a kritériumok, amikből nem engedünk és miben tudunk rugalmasak lenni. Ebbe éppen annyira beletartozik az ár és a szobák száma, mint a padlószőnyeg/linóleum és parketta dilemmája.

5. A felkészültség fél siker

A különböző ingatlan irodáknál eltérőek lehetnek a jelentkezési feltételek, ezért mindenképpen tájékozódjunk előre. Ha egy lakás a hirdetés alapján nagyon ígéretes, már a lakésnézésre magunkkal vihetjük a kitöltött jelentkezési lapot – szinte minden esetben letölthető az iroda honlapjáról – így helyben be is adhatjuk.

6. A híred megelőz

Ausztráliában nincsenek kiskapuk, vagy számla nélküli albérletfizetés, ezért is veszik nagyon komolyan a bérlési előéletünket, vagyis hogy korábban rendesen fizettük-e a számláinkat és a lakbért, vagy hogy mennyire laktuk le az előző helyeket. Nekünk szerencsére több referenciánk is volt – H. korábban hosszabb ideig élt az országban – ezért is ment viszonylag könnyen és gyorsan a keresés. Ha azonban valaki csak úgy hirtelen ide csöppen, annak azért fel van adva a lecke rendesen. Azért kicsit utánanéztem mit lehet ilyenkor tenni. Gyakori lehetőség, hogy valaki elsőre csak szobát/lakrészt bérel, és idővel (3-6 hónap elteltével) a főbérlő ad referenciát. Másik megoldás lehet, ha nem ingatlan irodán keresztül, hanem közvetlenül a tulajdonostól bérlünk, aki elképzelhető, hogy segítőkészebb, rugalmasabb lesz. A legideálisabb helyzet persze az, ha meglévő munkaszerződéssel költözik ki valaki, hiszen ilyenkor a munkahely is egyfajta kezesként szolgál.

+1 Kitartás!

A keresés során könnyen előfordulhat, hogy amint valaki meghallja, hogy mit és főleg mennyiért keresünk, egyből legyint, rosszabb esetben kinevet vagy megkérdőjelezi a beszámíthatóságunkat. Ezzel nem szabad foglalkozni! Persze fontos, hogy jól felmérve a piacot és a saját lehetőségeinket ne tűzzünk ki teljesen irreális célt, azonban azt sem szabad elfelejteni, hogy jó ár-érték arányú lakás nem terem minden bokorban. Kitartónak kell lenni és végül kisebb-nagyobb kompromisszumok árán biztosan megtaláljuk az igazit.

Nektek milyen tapasztalataitok vannak az albérletkeresésben?