Lisy Writes

Ha pár napra eltávolodnál a város zajától, tarts velünk egy kalandos hegyi hétvégére.

Amint beköszönt a nyár, úgy leszünk egyre bátrabbak, bevállalósabbak, merészebbek. Feszegetjük saját határainkat, teszteljük, meddig tudunk elmenni – legyen szó lazább kapcsolatteremtésről, egy extrém sport kipróbálásáról vagy arról, hogyan villantsunk nagyot a vizsgaidőszak legnehezebb szigorlatán. De amennyire próbára tesznek bennünket a kihívások, éppen annyira erősítenek is. És így kerül egyre magasabbra az a bizonyos léc. A siker hatására termelődő adrenalin pedig függővé tesz, hiszen olyan jó újra és újra átélni, hogy túlnőve saját félelmeinken és lámpalázunkon végül elérjük a kitűzött célt. A kihívásoknak persze néha jó elébe menni. Ezért is választottuk ebben a hónapban adrenalintúránk célpontjának a Mátrát. Hiszen mi lehetne inspirálóbb, mint meghódítani az ország legmagasabb hegycsúcsát, vagy tesztelni, kiálljuk-e az erdei kalandok bátorságpróbáit. Mindezt akár két vizsga között, testi és szellemi feltöltődésképpen.

Tóparti nosztalgia

A mátrai kiruccanásnak érdemes autóval nekivágnod, mert így az összes környező települést könynyedén bejárhatod. A mi első állomásunk a Sástó és a hozzá tartozó kilátó volt. Hazánk legmagasabban fekvő tavát apró fahidak, kicsiny szigetek és beszédes vadkacsák teszik romantikussá, de ez az élmény csónakázással még tovább fokozható (300 Ft/fél óra). Emellett kétségtelenül árad a környékből a hamisítatlan, gimis táborozásokat idéző nosztalgikus hangulat is. Árnyas ösvény vezet a fúrótoronyra emlékeztető kilátóhoz, amelynek tetejébe 268 lépcső megmászásával jutottunk fel (belépő 100 Ft).

Zubogó zuhatag

Miután megcsodáltuk a mesés körpanorámát, északnak vettük az irányt. Parádfürdőn megállhattunk volna a Kocsimúzeumban, de úgy döntöttünk, a jó időt kihasználva továbbindulunk az Ilona-völgyi vízeséshez. Nagy várakozással vágtam neki a bő félórás hegymenetnek, hiszen a zöld pontos turistajelzés végén hazánk legnagyobb természetes zuhataga várt. Az egyre meredekebb erdei út a Mátra egyik legszebb völgyén vezet keresztül, és ugyan a tízméteres vízesés kisebbnek tűnt, mint ahogyan elképzeltem, hihetetlen nyugalom és béke várt itt.

Hegyi menet

Hegymászó képességeimet az Oxygen Adrenalin Park tanpályáján próbáltam ki (bővebb infó: www.adrenalin-park.hu), de a környéken emellett is sok olyan túraútvonal található, amelyeket végigjárva javíthatod az állóképességedet, és közben lélegzetelállító tájakat fedezhetsz fel. Akkor sem kell lemondanod a természetjárás közösségi élményéről és öröméről, ha baráti körödben esetleg nem találsz társat magadnak, hiszen a különböző távot és időtartamot felölelő teljesítménytúráknak éppen az a lényegük, hogy összehozzák a túrázás szerelmeseit. Júniusban például kipróbálhatod magad a Mátrai Csillagok éjszakai teljesítménytúrán, itt találsz 15, 25 és 40 kilométeres távot is, válassz közülük az edzettségi szinted alapján (infó: www.matrahegy.hu/matraicsillagok). Az igazi haladókat pedig várja a Mátra 115, Magyarország legnehezebb túraútvonala (infó: www.matra115.hu). Mindegy, hogy végül csak egy rövid erdei sétára indulsz, vagy meghódítod a Kékes 1014 méteres csúcsát, ne feledkezz meg a kullancsveszélyről! Én ezért is döntöttem úgy, hogy végig zárt cipőt, hosszú nadrágot, térdzoknit, pulcsit és sapkát viselek.

Palóc falatok

A környék hagyományos ízeit a Parádi Kisvendéglőben teszteltük. A palóc tálon a j u htúrós sz trapacs ka vol t a ked vencünk: tíz pontra vizsgázott! A húsos fogások közül a Bacsa-szel et vitte el a pálmát. De megkóstoltuk a tócsnit is, amely ezen a vidéken macok néven szerepel az étlapon. Bár az olajban sült fi nomságok nem voltak épp kalóriaszegények, a kiadós hegyi túrázás után seperc alatt eltüntettük őket.

Adrenalinnal feltöltődve

A sapkámat aztán jó pár órára bukósisakra cseréltem, hiszen a Sástó melletti adrenalinpark legtöbb kalandpontjánál ez előírás volt. A parkban a különböző játékokra úgynevezett kőpengővel lehet jegyet váltani (1 kőpengő = 550 Ft). Bemelegítésként a bobpályán mentem néhány kört, ahol az előttem haladók úgy száguldottak a majdnem egy kilométeres pályán, hogy tutira elérték a maximális 42 km-es sebességet. Hozzájuk képest úgy éreztem, csupán cammogok a satufékkel. Az erdei kalandparkban már jobban elkaptam a ritmust. Hatméteres magasságban jártam végig huszonkét, különböző nehézségű ügyességi feladatot, és bár volt, ami megizzasztott (például amikor pókemberként kellett végigmásznom a kötélhágcsóból készült falon), összességében nagyon élveztem a dolgot. Pihenésképpen aztán jöhetett egy kis meditációval egybekötött tériszonyteszt a 183 méter hosszú függőhídon, ahonnan nemcsak a parkra nyílt pazar kilátás, hanem a közeli Gyöngyös városa is kirajzolódott.

Függő játszma

Az összes kalandjáték közül a canopytól ugrott a legmagasabbra az adrenalinszintem. Ez a próba drótkötélen történő csúszást jelent, amelynek során a közeli kőbánya alattunk húzódó 230 méter széles szakadékának egyik végéből kellett átjutnom a másikba, majd onnan vissza. Azért az első csúszás előtt, az ugrótoronyba menet kicsit elgondolkodtam, hogy 30 méter magasan ki akarok-e lépni a semmibe, de aztán egyszer élünk alapon (és mert erősnek tűnt a tartókötél) belevágtam. Nos, az élmény totális függőséget okoz. Bárcsak közelebb lenne Budapesthez a kalandpark, hogy akár kétnaponta kicsúszkálhassam magam!

Szoba kilátással

A miniszabi alatt a Hunguest Grandhotel Galya négycsillagos vendégszeretetét élveztük. Imádtuk a lélegzetelállító panorámát, amely a reggeli kávét még finomabbá tette, és nagyon élveztük azt is, hogy a hagyományos kényeztető wellness-szolgáltatások mellett még lövészetben is kipróbálhattuk magunkat.