Lisy Writes

Ha a barátaiddal rendszeresen órákon át beszélgettek az aktuális kedvenceitekről – film, könyv, zene, színház, kiállítás stb. témában – akkor ez az új sorozat neked szól! Valójában már a blog indulása óta tervezem, hogy hetente készítek egy összeállítást azokról a kultúrával kapcsolatos dolgokról, amik éppen foglalkoztatnak. Talán az, hogy egy idegen városba csöppentem plusz löketet adott. Mert amikor minden új és ismeretlen körülötted segít, ha olyan dolgokat keresel, amik megszólítanak, amik igazán érdekelnek. És így lépésről lépésre fedezheted fel az új világot.

Lehet, hogy valahol van egy ikertesóm?

Az ausztrál Marie Claire legfrissebb számában olvastam egy klassz fotó projektről. Dióhéjban: Francois Brunelle egy kanadai fotós, aki olyan emberekről készít páros portrékat, akik bár megszólalásig hasonlítanak egymásra, még sincs köztük rokoni kötelék. Úgy tűnik rengeteg ilyen páros van, ráadásul elszórva a világ különböző pontjain. A vicces az egészben, hogy amióta láttam ezeket a képeket folyton olyan idegenekbe botlom az utcán, akik régi barátokra, ismerősökre emlékeztetnek. Vagy ez csak az agyam szüleménye?

Új sorozat Peggyvel és Vincenttel

Pár hete teljesen rákattantam a Szépség és a Szörnyetegre – na jó főleg a Szörnyetegre, Vincentre – ezért utánanéztem, hogy miben játszik még. Így találtam rá a Top of the lake című 2013-as minisorozatra. Amikor kiderült, hogy Jay Ryan (Vincent) mellett, Elizabeth Moss (Peggy a Mad Menből, másik nagy kedvencem) a főszereplő, ráadásul krimi/dráma vonalon mozog a történet, brit (BBC 2), ausztrál/új-zélandi (UKTV) és amerikai (Sundance Channel) koprodukcióban készült, plusz Új-Zélandon forgatták, még jobban elkezdett érdekelni…

Madártávlatból

Bár már végre elindultam, hogy kicsit jobban megismerjem Brisbane-t, közben virtuális felfedezést is tettem. Ezen az oldalon találtam néhány fantasztikus, éjszakai és légi panorámafelvételt a városról. Az oldal automatikusan betölt, de a fenti nyíllal lehet változtatni, hogy a város mely pontjáról akarsz szétnézni.

A könyvespolcra

Már egy ideje keresek jó olvasnivalót, és azt hiszem ma megtaláltam. Éppen a GOMA (Queensland Art Gallery and Gallery of Modern Art) múzeum boltjában bóklásztam amikor két könyvet is találtam, ami nagyon megtetszett; a Melbourne és a Sydney is egy-egy, az adott városban született író tollából született. Mivel nem tudtam eldönteni, hogy melyiket vegyem meg mindkét könynek elolvastam az első oldalát. Végül a következő idézet alapján döntöttem:

“From the outside it seems like the brashest and most superficial of cities, almost a kind of unplanned holiday resort. But perhaps you need to have grown up here, as I did, to see that its fundamental temperament is melancholy.”

Alig várom, hogy még többet megtudjak Sydneyről, Delia Falconertől.

Bárcsak…

Otthon persze dübörög a fesztiválszezon, és van egy ígéretes új versenyző is: Bánkitó. Ami miatt nagyon tetszik ez a rendezvény az az, hogy visszatér a „kevesebb néha több” univerzális elvéhez. Az eltúlzott arculat és reklámok helyett a szervezők, úgy tűnik, az egyszerűségre, a fenntarthatóságra helyezik a hangsúlyt (pl. arra buzdítják a látogatókat, hogy bringával érkezzenek), és nem mellesleg nagyszerű zenekarokat vonultatnak fel. Ha Magyarországon lennék, biztosan eltekernék a tóra. Aki esetleg megy, az írjon már, hogy miről maradtam le J