Lisy Writes

 

Van egy mondás arról, hogy a cél az út maga. Ez a vasárnapi kirándulás is erről szólt. Kocsiba ültünk és Brisbane-ből északkelet felé vettük az irányt. Végig haragoszöld esőerdők, tágas tisztások, szikrázó napsütés, kéken csillogó tavak, takaros, eldugott helyek kísértek bennünket. És végre túlestem az első ausztráliai vezetésélményemen is.

Alig hagytuk el Brisbane-t, az út mentén egyszer csak egy sárga házikót pillantottunk meg. A kertben éppen főként az otthonhoz, kerthez kapcsolódó vintage stílusú, természetes anyagokból készült régiségek vásárát tartották. Naná, hogy megálltunk és körbenéztünk. A konyhai tárgyak elbűvöltek! De a kedvencem kétségkívül egy fonott kosár volt, amire egyből le is csaptam. Ehhez annyi a háttértörténet, hogy otthon mindig az Anyukámtól „örökre kölcsönvett” fonott kosárral járok vásárolni, de a költözéskor hely és kilók hiányában nem tudtam magammal hozni. Ezért örültem nagyon, hogy most már Brisbane-ben is lesz kosaram a szombati piacnapokhoz.

A következő megállónk Mt Glorious volt, egy apró falucska a több ezer éves fákkal, pálmákkal és páfrányokkal lakott őserdő közepén. Az itt található Nemzeti Parkot Maiala-nak is nevezik, ami aboriginal nyelven „nyugodt helyet” jelent. Több turistaösvényt is találni, de mi ezúttal a ráérős piknikezésre szavaztunk egy tágas tisztáson. Ebéd után rábukkantunk egy nagyon kedves és karakteres kávézóra, amiről hamarosan bővebben is írok. Addig is ízelítőül jöjjön egy fotó:

Ahogy a szerpentines erdei utakat felváltották a dimbes-dombos mezők, lassan elértük a Wivenhoe – gát területét. A gátat és a mesterséges tavat az 1970-es években építették a környékbeli gyakori áradások megelőzésére. Kicsit sajnáltam, hogy a fő zsilipet nem láttuk, mert méreteiben állítólag lenyűgöző. Maga a gát pedig a Sydney kikötőben található vízkészlet kétszeresét képes visszatartani.

Az utolsó állomásunk a Somerset tavaknál vagy Somerset-gátnál volt. Ez is hatalmas kiterjedésű terület (összesen 237 kilométernyi partszakasszal rendelkezik), és igen népszerű a horgászást, a vízi sportokat és a kempingezést kedvelők körében. Mi a Spit nevű leágazásnál álltunk meg, ami egy hosszabb földnyúlvány, grillezésre alkalmas szabadtéri BBQ állványokkal és tágas hellyel a hajóval érkezők számára. Amikor megérkeztünk, tucatnyi család üldögélt az általuk hozott kempingszékeken, vagy jet-skizett, vízisízett a tavon.

Andréval sétáltunk egyet a környéken, gyönyörködtünk a naplementében úszó tóban és madarakban, majd mielőtt hazaindultunk, a parkolóban gyakoroltam a baloldali vezetést… valahol el kell kezdeni, nem? J