Lisy Writes

Insideout

Skip to content
  • Névjegy
  • Blog
    • Interjú
    • Konyha
    • Kult-on
    • Lélek
    • Utazás
    • Személyesen
  • Nyomtatásban
    • Utazás
    • Riport
    • Emberek
    • Interjú
    • Lélek
    • Életmód
    • Konyha
    • Advertorial
  • Portfólió
  • Betűvásár
  • Kapcsolat
 
  • English
  • Magyar

Blog // Konyha // Piacnap – Hogyan kezdődött a piacmániám?

2013. szeptember 7.
  • piac
  • Szerző
    Tóth Lisy
  • Illusztráció
    Lisy Writes

Ezen gondolkodtam a minap, amikor egyre-másra villantak be a gyerekkori emlékek. A helyszín szinte mindig ugyanaz: a Nagyszüleim kertje, ami tavasztól őszig állandó színtere volt a vetésnek, gondoskodásnak, aratásnak, eltevésnek és sok-sok közös beszélgetésnek, nevetésnek. Együtt lestük, mikor válik pirossá az első eper, kilószámra bontottuk a borsót, szedtük a szilvát, barackot, meggyet, amiből aztán isteni házi lekvárok, befőttek készültek. A kertben Papa, a konyhában Mama volt az úr – én pedig kedvemre ingáztam a két felségterület között, magamba szíva a föld, a növények, és a házi készítésű ételek szeretetét. Szinte minden, ami a családi asztalra került a kert ajándéka, Nagyszüleim dolgos kezeinek eredménye volt. Egyik kedvenc időtöltésem volt számba venni a növényeket, amelyeket legalább olyan büszkeséggel soroltam, mintha én magam ültettem volna őket. Abban is biztos vagyok, hogy a saját termesztésű hozzávalók Mama legendás fogásait – mint a fejtett bableves, rántott patisszon petrezselymes krumplival, almás lepény vagy rebarbara lekvár – is különös otthoni ízzel fűszerezték meg. A Csodakert ma már csak a szívemben él, de az itt kapott leckékre máig jól emlékszem. Bármikor, amikor a konyhában vagyok vagy bevásárolok eszembe jut az a törődő gondoskodás, amit a Nagyszüleimtől tanultam. Hogy igyekezzek mindig friss és szezonális hozzávalókból főzni. A maradékból új fogást varázsolni. Ételt soha nem kidobni. A főzésben előre tervezni, fogásokat összehangolni. Alapanyagokat gondosan válogatni.

És itt jön képbe a piac! Hiszen saját kert hiányában, városban élő emberként itt van leginkább lehetőség friss és helyi áruk beszerzésére. Ugyan sok a nagykeres árus, de akadnak kis- és őstermelők, apró családi vállalkozások is. És olyan idős nénik, bácsik, akiknek sokat dolgozott keze, nyílt tekintete, barátságossága és segítőkészsége a Nagyszüleimre emlékeztet. Azt hiszem, leginkább ezért lettem piacra járó ember. És mert szeretem a közvetlen légkört, hogy van idő egy kis beszélgetésre a kofákkal, hogy egy idő után már névről ismerjük egymást a kedvenc árusainkkal. Az már csak bónusz, hogy hála a hasonló családi örökségnek mindez Andrénak (akit eddig szigorú kérésére csak fedőnévvel említhettem, de ezentúl H. helyett végre a nevén nevezhetek J ) is hasonló élvezetet jelent. Így rendre együtt vágunk neki a szombati piacnapnak, hogy beszerezzük a következő hét alapanyagait. Budapesten volt egy bejáratott helyünk, Brisbane-be költözve viszont az a terv, hogy felfedezzük a környék különböző piacait. És persze bármerre utazzunk is, a helyi piac felfedezése mindig első a látnivalók listáján. Ezekről az élményekről ezentúl külön bejegyzésekben olvashattok – jönnek a piacnapok Asztráliából, Magyarországról és a Nagyvilágból!

Mi kerül terítékre egy-egy bejegyzésben?

Praktikus infók: Hol és mikor látogatható az adott piac. Brisbane-ben például szinte minden városrésznek saját termelői piaca van, amelyet legtöbbször hetente, de előfordul, hogy csak havonta egyszer vagy kétszer rendeznek meg.

Érdekes/új alapanyagok: Ausztrália valóságos kulturális olvasztótégely, ami az étkezésben, a nyersanyagokban is tetten érhető. Számomra rendkívül izgalmas, hogy szinte minden héten új zöldségeket, gyümölcsöket ismerek meg, próbálok ki. Ezekről is beszámolok majd. Illetve arról is szó esik, milyen magyar vagy más hozzávalók szerezhetők be nehezebben.

Nemzetek konyhája: abból semmi jó nem származik, ha üres gyomorral vágunk neki a vásárlásnak, szerencsére azonban egy piac – a világ bármely pontján – a street food standok Mekkája is. Ausztrália az egyik legmultikulturálisabb ország, amit a piacok különböző nemzetek ételeit kínáló színes standjai is bizonyítanak. Ezekből is érkezik némi kóstoló.

Standmustra: mindig akadnak olyan standok, amelyek valamiért kiemelkednek a többi közül, ezekről a kedvencekről is említést teszek.

Ti szerettek piacra járni? Van kedvencetek Ausztráliában, Magyarországon vagy bárhol a világban?

» 1 comments

Tweet
Pin It

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK…

  1. Kávészünet @Roost, Brisbane

    I believe in good coffee. I love its smell, which lingers around …

    ;
  2. Provance íze

    A neten böngészve akadtunk rá a Bistro 181-re. A belőle áradó közvetlenség, őszinteség …

    ;
  3. Jéghegy szindróma

    There are those days when no matter how hard you have…

    ;

KOMMENTEK

1 komment for Konyha // Blog // Piacnap – Hogyan kezdődött a piacmániám?


MONDD EL A VÉLEMÉNYED Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

  1. User comment csuevi szerint…

    Kedves Lisy!

    Ismét egy nagyon érdekes témával foglalkozol! Bár apai nagyszüleimtől, akik a kolhozosítás előtti gazdálkodók életét élték, én már sajnos nem tanulhattam, a föld, az élőlények és általában a természet szeretete valahogy az én vérkeringésembe is “átöröklődött”. Anyai nagyszüleim középosztálybeli értelmiségiek, akik szintén szeretik maguk megtermelni, amit megesznek (vagy legalábbis egy részét). Az “ételt nem dobunk ki” alaptétel náluk és így nálunk is kőbe vésett, szigorú szabály és nem rohangálunk 5 percenként boltba sem. Engem már a gondolattól is kiráz a hideg, ha nagyáruházba kell mennem! Kis kosár, vagy nagy kocsi? A kis kosártól leszakad a karom, mire az összes banyatankkal közlekedőt kikerülöm és eljutok A-ból B-be, a nagy kocsihoz meg már szinte jogosítvány kell, ráadásul kint jönnek a kéregetők is… Na meg persze, az a légkör!
    A volt munkahelyem közelében van egy piac, ahová minden nap ebéd időben kijártam. Inkább csak a hangulat miatt, és, hogy egy kicsit kinyújtóztassam a tagjaimat. Azok a finom friss színek és illatok! Szuper volt! Talán az egyetlen – a teázón kívül – ami hiányzik onnan. A csillogó szemű nénik a színes aranyos kis fejkendőikkel, ahogy babusgatják a szebbnél szebb gyümölcseiket! Mindig gombóc nőtt a torkomban, mikor láttam Őket, és persze nem bírtam ellenállni, hogy legalább egy mosoly kíséretében ne vegyek egy-egy szem valamit Tőlük (ami egyébként általában meglepően olcsó volt)! És amilyen szeretettel adták az árujukat, már szinte azzal jól laktam! 🙂 Szóval nekem jó élményeim vannak e téren, de csak az élelmiszer piacokat szeretem! Remélem, “kint” is ráakadtok majd a törzshelyetekre! Sok sikert és kellemes, jó élményekben gazdag felfedező utat kívánok! 🙂

    Cs. Évi

    szeptember 9, 2013 @ 5:48 DU.
    Válasz
  • RSS
Holding advert
  • Tweets

      Sorry, no Tweets were found.

    Follow on Twitter
  • Find me on Facebook

    Facebook social plugin

    • NYOMTATÁSBAN
    • Blog
    • Pál András: „ A tett mindig fontosabb”
    • Téged mi motivál?
    • Valami Amerika light
    • Jól kifőzték
    • Megfőztek minket
    • Életveszélyes bulizás?
    • Külföld – nekem bejött!
    Böngéssz a cikkek között
    • Interjú Molnár Zsolttal, a Posterology projekt grafikusával
    • Mit tanított nekem Ausztrália?
    • Rendhagyó nászút – biciklivel a világ körül
    • Édes péntek – epres lepény
    • Esküvői dekoráció, avagy sok csipet szépség
    • Gozo – Életörömtréning a Földközi-tenger szívében 2. rész
    • Kávészünet @ Elm Haus, Queensland
    Böngéssz a posztok között
    • Névjegy
    • Blog
      • Interjú
      • Konyha
      • Kult-on
      • Lélek
      • Utazás
      • Személyesen
    • Nyomtatásban
      • Utazás
      • Riport
      • Emberek
      • Interjú
      • Lélek
      • Életmód
      • Konyha
      • Advertorial
    • Portfólió
    • Betűvásár
    • Kapcsolat
     

    ©2010-2021 Lisy Writes // minden jog fenntartva

    ADATVÉDELEM | OLDALTÉRKÉP

    design by Andre Vancell Design

    •  
    •  
    •  
    •  
    •  
    Go to the top of the page