Lisy Writes

Kelvin Grove városrész azt hiszem, mindig egy picit különleges marad számunkra, mert Brisbane-be költözve itt találtunk ideiglenes szállást, és töltöttük el az első néhány hetet. A környéket leginkább modern épületek és fiatalos hangulat jellemzi. Egy kis egyetemi falu, ahol a QUT kampuszának köszönhetően napközben és esténként is az átlagnál nagyobb a nyüzsgés. A hétvégéről nem is beszélve!

De ennek nem a diákság az oka, hanem az ideiglenes heti piac, amely minden szombaton 6:00 és 13:00 óra között meghódítja Kelvin Grove fő útkereszteződését a Blamey Street-en. A kocsik és a piros lámpák pedig átadják helyüket az illatos fűszernövényeknek, érett gyümölcsöknek, isteni pitéknek és az utcazenészeknek. Itt vágtunk neki az első piacnapnak. Ha még nem olvastad a bevezető bejegyzést a piacos sorozathoz, akkor itt megteheted.

Krumplikérdés

Az ausztrál konyha jellegzetes hozzávalója az édesburgonya, amit bár korábban ismertem, szinte soha nem használtam. Hosszúkás alakja van és két fő fajtája létezik. Az egyik narancssárga héjú és húsú, az íze pedig leginkább a sütőtökre hasonlít (ezt látom gyakrabban). A másik lilás héjú és fehéres húsú, aminek a zamata a gesztenyét idézi. Főzni, sütni és grillezni is lehet. Köretnek (sütőben sütve isteni!),  zöldséges egytálételnek, sőt desszertnek is kiváló, de készíthetünk belőle levest vagy pürésíthetjük. Amióta itt vagyunk, teljesen rákattantam, ráadásul nemcsak sokféleképpen készíthető, hanem nagyon egészséges is! Remek B6-, C-, és D-vitaminforrás, de tartalmaz magnéziumot és vasat, jó hatással van a bőrre és segíti az emésztést.

A másik szokatlan dolog krumplitéren, hogy az üzletben/piacon vásárolt burgonyát vastagon vörösesbarna színű föld borítja. Ezért mielőtt az ember nekiáll főzni, külön program, hogy nagyon alaposan megmossa a krumplikat. Ehhez egyébként vicces burgonyatisztító keféket lehet kapni, amit addig nem bírtam értelmezni, míg először nem főztem „brush potatoe”-ból. De utána rájöttem, hogy igen hasznos egy ilyen kis eszköz. Aki meg nem akar a tisztítással bajlódni, annak ott az előre mosott, bezacskózott változat, ami szintén igen elterjedt.

Japán pizza

Ahhoz már kezdek hozzászokni, hogy sushi büfét szinte minden sarkon találni Brisbane-ben, de az új volt, hogy létezik japán pizza, vagyis okonomi is.

A japán palacsinta néven is ismert étel fő alapanyaga a káposzta, amit palacsintatésztával sütnek össze egy forró platnin, majd hozzáadják a különböző feltéteket (van belőle szalonnás, szalonnás+mozzarellás, tojásos, szalonnás+kukoricás+mozzarellás – ez utóbbi az Ausssi special!). Végül jöhet a szósz! A BBQ szósz mellett választható a Kewpie, ami japán majonéz és különös ismertetőjele, hogy ízében sokkal közelebb áll a Magyarországon kapható majonéz ízéhez, mint bármi más termék, amit itt majonézként árulnak. Kicsit hiányoltam a nagyobb vegetáriánus választékot a feltéteknél, az viszont tetszett, hogy az Okonomi House-os fiúk olyan apróságokra is figyeltek, mint a tradicionális kimonó stílusú munkaruha.

A pités pasi

Először a nevére lettem figyelmes. The goat pie guy, vagyis a pasi, aki kecskehúsból készít pitét. Bevallom, elsőre a kecskés rész kicsit bizarrnak tűnt. Elnézést a kecskehúst kedvelőktől, de én mostanáig leragadtam a kecskesajtnál. Viszont a stand és az illatok olyan hívogatóak voltak, hogy nem bírtam ellenállni, meg kellett kóstolnom ezt a nem mindennapinak ígérkező pitét. És nem bántam meg!

Kiderült, hogy minden pite frissen, kézzel készül csütörtökön és pénteken, hogy aztán gazdára találjon a szombati és vasárnapi piacnapokon. Általában 2-3 – féle íz kapható, melegen vagy hidegen, ez utóbbi akár le is fagyasztható és újra melegíthető. Első alkalommal a Deluxe- ot kóstoltuk meg, ami állítólag a kínálat zászlóshajója, és szinte mindig kapható. A mézzel és kakukkfűvel ízesített kecskehús lassú főzéssel készül; minden pite teteje lyukas, ide kerül egy kis portói és ribizliszósz, ami klasszul beleolvad a pitébe a meleg hatására. Isteni volt! A következő héten pedig beszereztünk két adagot a Himalaya változatból, ami paradicsomos alapú és fő fűszere a nepáli curry. Ez ha lehet, még finomabb volt! Vagy ahogy André mondja: It is seriously the best meat pie I have ever had, and you can quote me on that! Vagyis: Komolyan mondom, ez a legfinomabb húsos pite amit valaha ettem, és ezt akár idézheted is! És a sornak még nincs vége! Mert van még többek közt marokkói, indonéz és jamaicai pite is, azokat is ki kéne próbálni J

Vidám anyagok

Nagyon tetszik, hogy a brisbane-i piacokon (vagy legalábbis azokon, ahol eddig jártam) jó arányban találni kézműves árukat, ruhákat, kiegészítőket is, amelyek engem mágnesként vonzanak. A Vintage Rose takaros standja színes anyagokkal, virágos mintákkal hívja fel magára a figyelmet. Közelebb menve pedig egyedi rátétes kardigánokat is találni, amelyeket a bolt tulajdonosa maga készít.

A másik nagyon színes és vidám pult kötött cuccokat árult – ami azért volt érdekes, mert júliusban – itt télen – még elég hűvös volt a lakásban és radarszerűen kerestem minden olyan ruhadarabot, ami felmelegít. A merinó gyapjúból készült házicipők, kesztyűk, sapkák, sálak Peruból érkeznek, és tuti jókedvre derítenek még a legborúsabb időben is. Ráadásul Fair Trade áruk lévén általuk a méltányos kereskedelmet is támogathatjuk.

Amikor az ember költözködik, nem az az első gondolata, hogy mit fog aznap enni. Ezért találtuk ki már jó előre, hogy betárazunk a pitékből J Gondolhatjátok, hogy az az egész napos pakolás, cipekedés, takarítás alatt mekkora felüdülés volt ez az ebéd.

 U.I.: További klassz helyek Brisbane-ben.