Lisy Writes

p style=”text-align: justify;”>

A legjobb 30 dolog poszt kapcsán többen is megkérdeztétek: mi a csuda az a spirál homokba rajzolás? Íme a háttérsztori:

Máltán történt, ahol a kedvenc strandunkra – ha csak tehettük – kora reggel szerettünk kijárni a barátaimmal. Mert nincs annál jobb, mint amikor még friss a levegő, nem éget a nap, viszont a hullámokon kívül nincs senki más, csak mi! Legtöbbször reggelivel felszerelkezve érkeztünk: kávé termoszban, keksz vagy péksüti papírzacskóban, friss gyümölcsök dobozban. Azok voltak aztán a reggelek! De a lazulás is csak egy ideig érdekes, utána ki kell találni valami tennivalót. Ekkor jött a spirál homokba rajzolás ötlete. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy egymástól néhány méternyire elkezdtünk koncentrikus köröket leírva csoszogni a homokban. Egyes körök közepére nagyobb köveket halmoztunk, ezek szolgáltak apró, „megalitikus templomokként” – Az eredeti, életnagyságú változatokat Málta fő nevezetességei között tartják számon, gyakorlatilag Stonehenge jellegű, de annál is öregebb építmények, csak nem olyan jó a marketingjük. Szóval a körök egy idő után összeértek, olyankor új köröket kezdtünk. Amikor a körülöttünk lévő partszakasz már tele volt, mint, aki jól végezte dolgát, visszaültünk kávézni. A mókás rész akkor következett, amikor a turisták egy jó fél óra múlva elkezdtek szállingózni a strandra. A „mesterművünk” mellett elhaladva szinte mindenki megállt és bölcsen találgatták, hogy kerülhetett ide. „Mi okozhatta? UFÓk? Különleges gereblye? Vagy valami állat?” Senki nem rondított bele, egészen addig, amíg egy rakás gyerek meg nem érkezett … De addigra már mi is pakoltunk, hogy nekiinduljunk egy újabb napnak. Viszont azóta, ha tengerparton járunk, sokszor nekiállunk spirált rajzolni a homokba … és eszünkbe jut, milyen jó volt az a reggel, amikor csak beleültünk a pillanat pehelykönnyű karosszékébe és azt tettük, amihez éppen kedvünk volt …